Add tovább

Ha van valamid, ami jó,

Ami barátaiddal megosztható,

Legyen bár csak egy apróság:

Hozhatja Isten áldását.

Add tovább !

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,

De segít megharcolni egy-egy csatát.

Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,

Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.

Add tovább !

Ne feledd a másik fájdalmát!

Te kell, hogy segítsd az úton tovább.

Egy kedves szó vagy egy mosoly

Áldás lehet a másikon.

Add tovább !

Ha tudsz egy kedves történetet,

Vagy hallottál az utcán jó híreket,

Vagy jó könyvet rejt a szobád,

Mely segít elűzni a másik bánatát,

Add tovább !

Ne légy önző a szívedben,

De viselkedj a legnemesebben.

Tedd a közösbe kenyered,

Hogy mások is egyenek.

Add tovább !

Ha Isten meghallgatta imád,

S az égből áldást küldött le rád,

Ne tartsd meg csak magadnak

Míg mások sírnak, jajgatnak.

Add tovább !

/ E. Isenhouer /

Read more »

Szépség és boldogság - idézetek

Mert nem lehet csak a valóságnak, a célszerűnek élni...
valami fölösleges is kell az élethez, valami rikító és csillogó,
valami szépség, ha még olyan olcsó szépség is.

Az emberek legtöbbje nem bír a szépség káprázata nélkül élni.

Valami kell, ha más nem, egy hatásos képeslap, mely - vörös és arany színekben -
a naplementét ábrázolja vagy a hajnalt az erdőben.

Ilyenek vagyunk.

Márai Sándor

Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

Babits Mihály

A boldogságot nem lehet ajándékba kapni.

Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,

jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,

és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.

Goethe

Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse.

Gabriel García Márquez

A szép mindenütt jelen van, csak kevesen veszik észre.

Konfuciusz

Kép: hipforums.com

Read more »

Jó lenne valami jó…

Egyszer volt egy ember, annak egy fia, aki sosem tett két szalmát keresztbe, de mindig arról álmodozott: milyen jó lenne, valami jó. Palotát, rántott csirkét, csokihegyet, cukordombot kívánt magának, de sosem teljesült egyetlen óhaja sem.

Egy este dideregve bujt a jéghideg szobába, apja mellé, a nagy dunyha alá. A kályha hideg volt, mert a tüzelőért ki kellett volna menni az erdőbe, és kinek van kedve jeges gallyat gyűjteni? Húzták magukra a dunyhát, míg bele nem fészkelték magukat a jó melegségbe. Az apa már szunyókált, de a legény most is ábrándozott. Az járt a fejében, milyen jó lenne valami jó.

Ne fészkelődj annyit fiam, mert kiszökik a meleg a dunyha alól-, dünnyögte az apa. - Mi bajod, hogy nem leled nyugvásod?

Semmi édesapám, csak olyan jó lenne, valami jó- sóhajtotta a mihaszna.

Jó?-csodálkozott, az apa. -No, akkor dugd ki az egyik kezed a dunyha alól.

A gyereknek nem kellett kétszer mondani, mert ugy gondolta az apja valami finomságot tesz a markába. Már jó ideje volt a keze a dunyha felett, a hideg is beleállott, amikor megszólalt.

-Meddig tartsam Még kinn, édesapám? Már annyira fázik, hogy alig érzem,

-Na, akkor itt az ideje, hogy visszauhuzd fiam.

A gyerek boldogan engedelmeskedett.

-Ugye milyen jó, fiam?-kérdezte kisvártatva az apa

-De még milyen édesapám!-rikkantotta a fiú, és nemsokára úgy aludt, akár a bunda.

A jó érzés feletti öröm ott maradt a szája sarkában, és vendége volt egész éjszaka. Nem csoda hát, hogy reggel jókedvűen ébredt, és egész nap trillázott, akár egy kis madár.

Csak az nem jutott eszébe, hogy az erdőbe menjen, gallyat szedni, hogy este befűthessenek.

Pedig a jó, a valami jó, mindig ott van a közelünkben, csak észre kell vennünk....

Forrás: meseeldorado.atw.hu

Read more »